Ok, csak egy bíróval, de akkor is ott lesz a szardínia szelleme az eb-döntőn: a kijevi Olimpia Stadionban a spanyol-német meccset Pedro Proença vezeti majd.
De persze a Selecção már nem lesz ott, viszont bármennyire is esett ki a válogatott, összességében nyugodtan mondhatjuk, hogy nyertesként mentek haza.
Sokszor előfordul egy meccs után, hogy a technikai vagy egyéb képességek hiánya, a pillanatnyi rossz forma elismerése helyett könnyebb azt mondani: egyszerűen a szerencse döntött. A portugál A Bola a spanyolok elleni, kiesést hozó meccs után viszont ezzel a felvezetéssel azt írja: ebben az esetben valóban csak annyit lehet mondani, hogy spanyoloknak szerencséje volt, a portugáloknak pedig nem, és nagyjából ennyin múlt a mérkőzés végeredménye.
A kiesés, amit egyébként félig teli a pohár szemlélettel inkább eb-bronzéremnek kéne mondani, bár mindig fáj, azért tényleg lehet jónéhány mentőkörülményt találni. Legelőször is azt, hogy a csapat jól játszott, és az abszolút esélyesnek kikiáltott, ugyanakkor sokat kritizált focit játszó spanyolok ellen nem pusztán helytállt, hanem megtörte a tiki-takát. A meccsen 57 százalékos volt a spanyolok labdabirtoklása, ez az eddigi eb-meccsek közül a legalacsonyabb arány. A spanyol El País is úgy értekelt, hogy a portugálok vibráló játéka, az, hogy folyamatosan ráfutottak a spanyolokra, nem tette lehetővé a passzolást, nem hagytak teret a manőverezésre.
Azt, hogy a hosszabbításban már fáradtabbnak tűnt a Selecção, mindenki elismeri, de végül itt sem kaptak gólt. A 11-eseknél pedig bizony bejött a portugálok az egész tornán érezhető mázlihiánya: megvolt a hatodik kapufa, míg a spanyoloknak az utolsó büntetőnél egyenesen kedvezett a léc.
A lényeg: Európa négy legjobb válogatottja közé meggyőző teljesítménnyel, a halácsoportból való biztos továbbjutással menetelt Portugália. Ronaldo, ha az utolsó meccsen nem is villogott, megmutatta, hogy nem csal a Real Madridban képes nagy teljesítményre, a válogatott pedig azt, hogy jövőben sem lehet egysztáros csapatként kezelni. Két év múlva vb, és van, bőven van tartalék, sok a fiatal, a mostani keretből játéklehetőséget alig vagy egyáltalán nem kapó fiatallal. Nelson Oliveira, Silvestre Varela - akinek egy gólt is köszönhetünk - csak jobbak lesznek két év múlva.
Búcsúzóul egy szomorkás fado helyett inkább egy méltatlanul kevéssé ismert duó, a Dead Combo és a Lisboa mulata. Bom feriado!