Három egyszerű, nem a fine dininghoz, hanem az hétköznapi portugál konyhához tartozó receptet is bemutatott szombaton a Gourmet Fesztiválon Miguel Vieira. A Costesnek és Magyarországnak az első Michelin-csillagot szerző szakács gondolt a forcaportugal olvasóira, kifejezetten olyan fogásokat választott, amelyek gyakori kísérői a meccsnézésének Portugáliában. (A meccsről Miguel azt gondolja, kemény lesz. Drukkoljon mindenki a portugáloknak, még ha valaki nem is igazi fan, mert hát ki szereti a németeket? Egyetértünk, aki enni szeret, annak nem kérdés, melyik oldalra kell ma állnia.)

Egyszerű és olcsó alapanyagok, liszt, tojás, olaj, hagyma, nagyjából ennyi kell mindenhez, munka se sok, és még csak különösebb tehetség vagy gyakorlat sem szükséges, de azért van egy elég rossz hír is. Mindhárom fogás alapja a szárított tőkehal. Szóval a mai németek elleni meccs előtt már kevéssé esélyes itthon felkészülni, de Miguel állítja - és ott volt a hal a kezében - hozzá lehet jutni Magyarországon is a náluk olcsó és alapvető bacalhau-hoz. Rendelni kell, hogy hol, arra egy oknyomozás után visszatérünk, egyszerre úgyis csak egy recept jön.

Ez pedig most a szárított tőkehalból készült tempura, aminek nincs portugál neve, viszont nehéz eldönteni, komolyan mondta-e Miguel, hogy ez bizony eredetileg a luzitánok, és nem a japánok találmánya. Ilyen formában mondjuk biztos.

Lisztet, apróra vágott hagymát, egy tojást, kevés olivaolajat annyi vízzel kell elkeverni, hogy egy kicsit folyós-nyúlos, lágy tésztaalapot kapjunk - nem tudok bővebben a mennyiségekről mit mondani, rá kell érezni. A szárított tőkehalat - ez szinte minden típusú felhasználásnál így van - előzőleg vízbe kell áztatni, hogy a só kiázzon, ez ízléstől is függően tartat akár két éjszakán át is, a vizet közben cserélni kell. A név nélküli portugál tempurához ezen túl viszont szálakra is kell bontani a halat, ezt érdemes egy törülközőbe csavarva, görgetve elkezdeni. A már apró halszálak ezután citromos tejben áznak három órát.

Ezután szépen el kell keverni a halat a tésztával, mehet bele jó bőven, ahogy kinézett, legalább a tésztamennyiség harmada volt a hal. És utána már nincs más hátra, mint kanállal kis falatokat csinálni belőle, és nem túl forró, de bő olajban - nehogy kívül már megégjen, de közben belül még nyers maradjon - szépen körbe sütni, ez már csak pár perc. Vamos!