Kezdjük a rossz hírrel? A Julien-vágás megvan? Ha igen, és még eszköz is van hozzá, akkor remek, rossz hír törölve. Ha megvan, de nincs spéci vágószerszám, akkor ez babra munka lesz, de ne legyen annyi dán támadás, amennyi idő alatt azért összekaszabolható a krumpli. Mert krumplit kell vágni, nagyjából gyufaszál méretűre. Aztán kisütni chipsnek, olaj, pár perc, papírtörlőre ha kész, és a munka döntő része ezzel meg is van.
Az előáztatott, ha úgy tetszik, rehidratált szárított halat is szálakra kell tépni, egy tíz percet főzni is lehet. Természetesen az előző fejezetben megismert szárított-sózott tőkehalról van szó, Miguel pedig elárulta, hogy a budaörsi halpiacon kell keresni. Ha megvan a hal és a krumplicsipsz, amit a szerencsés portugálok egyébként nem ám otthon vagdosnak, hanem a sarki közértben veszik előre csomagolva, mindenütt kapni, akkor egyszerűen egy rántottát kell csinálni. De azért a Bacalhau à Brás csöppet jobban hangzik.
Szóval hagyma a lábosba, olajon üvegesre pirítani, van, aki fokhagymát is tesz hozzá, mehet rá a hal, kicsit megszívhatja magát a zsíradékkal, majd a felvert tojás, sózva-borsozva. Épp csak addig maradjon a tűzön, amíg összekapja magát, célszerű egy vastag aljú lábosban készíteni, így után még akkor is fő egy kicsit, ha levettük. Lehet belekeverni a krumplicsipszet, aztán olivabogyót és petrezselymet, és kész is. Ez egy elég gyakori portugál kaja, a kávézókban, kis éttermekben egy egyszerű ebédként is sokfelé kínálják, de otthon is sokszor készítik. Ránézésre olyan, mint rántotta, lám-lám, a Costes séfje még ilyet is tud.